Malajsia kezdeményézesével az egész falka vonyításra emeli fejét.Ilyen hírt még nem hallottak,amióta csak a falkában éltek.A hangos farkasdal majdnem tíz percig is eltartott.Az örömnek híre szállt az egész falka területén.Mondhatni szinte zengett tőlük a territórium,majd szép lassan szétszéledtek,mintha mi sem történt volna...Sunny odalépett tanoncához,Rose-hoz.

-Szia!Kezdhetjük,a mai gyakorlatot?-mosolygott a kis barna nőstényre.Annak sem kellett kétszer mondani,óriási fejlóbálásba kezdett.-Rendben!-mosolygott Sunny.-Gyere!-mondta,és elindult a terület északi részére.A Kriol-kanyonnál megálltak.

-Itt lesz a következő feladat?-kérdezte tátott szájjal a kis Rose,mire tanítója heves bólogatással jelzett.

-Erre!-mutatott fejével a jelzett irányba.Nem sokkal később egy kisebb lépcsőszerű lejáróhoz értek.Kicsivel mellette pedig egy megfelelő hely,arra,hogy valaki szórakozásképp lecsússzon alulra.A még fiatal nőstény próbált komoly lenni,de nem bírt viselkedésén uralkodni,lecsúszott a "csúszdán".Sunny nem is volt mérges rá,hiszen tudta:ő még félig kölyök.Végignézte,ahogyan évezetettel lecsúszik,és egy aprócska mosoly jelent meg orra alatt.

-Rose!Gyere!Már mindjárt ott vagyunk!-hívta a nőstényt,aki szíves örömest ugrándozott utána.Sunny becsületteljes léptei kivehetőek voltak már messzíről,hiszen ő "nemesi családból" származik.De ezzel ő sosem vágott fel,nem szerette ő maga sem ha ilyeneket dörgölnek az orra alá.Ezért is csak lépteiben mutatkozott származása.A fiatal nőstény már-már megtanult minden mutatványt amit kellett.Sunny vadásznak képezte őt.A kis Rose talán ebben volt a legjobb.Sunny egy narancs színű sziklához lépett.